Az első, amit meg kell tanulnom ezekkel a beszámolókkal kapcsolatban az az, hogy nem szabad napokig húzni a megírásukat, mert az idő elteltével nem marad meg minden élmény. Így most a Mária Magdolna kápolna árnyékba ülve jegyzeteltem le a gondolataimat.
A kiállítás nem nagy, egy terem tizenkét képpel. Bár én emiatt indultam el otthonról, a kiállítás nagysága miatt mégis inkább úgy tudnám ajánlani, hogy legyen kitérő egy a környéken való kirándulásnál. Viszont az mindenképp!
Nem ismertem Anita munkásságát és a kiállításról sem lehet sokat olvasni, azonban az a kevés is rávett valamiért, hogy meglessem a képeket. Láttam egy fejlécet az egyik ajánlásnál és talán a stílus, ami igazán felkeltette az érdeklődésem. Mert számomra tiszteletreméltó, hogy valaki tud találni egy stílust, egy témát, abban alkotni és ahhoz ragaszkodni, még ha most csak egy kis terem tizenkét képén látható is mindez.
A téma a város, az épületek, az épületek árnyékában mászkáló turisták. Valakit ez megfoghat, valakit hidegen hagyhat. Én például néztem a részleteket, mosolyogtam a csipegető madarak ábrázolásán és kerestem Julyt is.
A kiállítás ingyenesen megtekinthető és negyed óra alatt kényelmesen végig is járható. Könnyed pihenő. Megtekinthető június huszadikáig a Mária Magdolna kápolna földszintjén.
